Üdvözöllek, halandó!

A nevem D. Darkfield, és csapdába estem a saját őrült világomban.

Könnyel írt vers

Elmúlnak a szép napok, elmarad a nyár,

hideg költözött belém, lelkem máshol jár.

Felszáradnak csókjaid, ajkamon csend remeg,

kiveszett a szívedből, mit én adtam neked.

Múló vágyad megperzselt, de enyhet már nem ad,

s bennem csak a hamuvá lett emléke marad.

Nem kértem szerelmet sem, és mit adtál, nem enyém,

súgtad, szeretsz, de mégis hazug lett minden remény.

Most könnyes szemmel állok, és csak nézlek téged,

közel már az óra, majd elveszítlek végleg.

Sötét lepel borul rám, az alkony el nem múlik,

álmom tartson hát örökké, és még három napig…