Üdvözöllek, halandó!

A nevem D. Y. Darkfield, és csapdába estem a saját őrült világomban.

Odaát

Történt már veled olyan, hogy álmodtál, és eszelősen menekülni akartál valami elől, ami ott lihegett a nyomodban? Emlékszel a pánikra, amikor kinyitottad a szádat, hogy torkod-szakadtából sikíts, de egyetlen hangot sem bírtál kinyögni? A gerinceden végigkúszott a jeges félelem. Álmodban tudatában voltál mindennek, mégsem bírtál felébredni, de reménykedtél, hogy nem kapsz szívrohamot még azelőtt, hogy kinyitnád a szemed. Ugye, milyen jó érzés volt reggel, hogy csak álmodtad azt a lidércnyomást? – Csupán egy apró, gond van ezzel. Én időközben sajnos rájöttem, hogy soha nem fogok felébredni, mert az álomnál sokkal rosszabb dolog ejtett foglyul: egy saját magam által kreált világ, annak minden sötétségével, rémségével, rejtélyével és addig előttem is ismeretlen teremtményével… Ha ez nem lenne elég bizarr, akkor adjunk hozzá még egy sírásó külsejű, régiségboltos vénembert, egy Lisa nevű, tizenhét éves lányt, engem, vagyis az írót, na meg egy bronzszínű, antik, kerek zsebórát. Ha ez megvan, keverjük jól össze, és most próbáld megérteni az egészet! Jó, tudod, mit? Ne nézz így, inkább szabadíts ki végre! Ja, hogy az neked se megy? Akkor ülj le, és elmesélem, mi a frászkarika folyik itt…

  • Úton a sötétség felé…
    2015-12-08
    Az egész Halloween előestéjén kezdődött. Már napok óta az ünnepre készülődtünk a csajaimmal, és persze óránként hívogattuk egymást, hogy...
    Tovább olvasom