Üdvözöllek, halandó!

A nevem D. Darkfield, és csapdába estem a saját őrült világomban.

No, Miss, azt nem-nem – avagy: egy átlagos angolóra a VSZK-ban

Szóval, a csajok meg én szerettük az angolt. De komolyan. Persze totál pengék is voltunk belőle, hiszen álmunkból felriadva is elszavaltuk, hogy Evrinájt inmáj dzsrimsz ájszíííjúúú ájfíííljúúú, meg hogy Keeeenjúúú fíííl dö láááv tunááájt… – annál is inkább, hiszen kőkeményen Zac Efron-on meg a High School Musical klasszisán nevelkedtünk, némi finn metállal, meg hát mindenféle Disney betétdallal. Nos, azt hiszem, ez tette ki az angol tudásunk 80%-át. Aztán 9. osztályban jött Kati néni, aki megreformálta a kisangolos csapatot, és utána már egész helyesen és viszonylag folyékonyan ment az igeragozás, bemutatkozás stb… – akkor kedveltem meg igazán az órát, mert bírtam a tanárnő következetességét. De ugye, minden jónak vége szakad egyszer, és beköszönt a totális alkonyat (nem, nem az, tünés innét vérszívó fangirl-ök), mert betoppant az életünkbe Ő. A mi Klárink.

Nos, azt nem mondom, hogy túlzottan nehezen tanultuk a nyelvet, hiszen folyton szabotáltuk drága tanárnőnk, Klárika próbálkozásait, viszont minden egyes tanóra egy vödör gyönyör volt a 160 centis, köpcös kis tanárnővel. Mert nem lehetett nem imádni és húzni az agyát.

*

Október környékén járhattunk, amikor is a kisangolos banda, szokás szerint kitörő lelkesedéssel, és az elmaradt angolházikkal megrohamozta a földszinti angol termet. Utóbbi megírására végül sosem került sor, mivel rendszerint még becsöngetés előtt Klárika tanárnő szőkés-vöröses fejecskéje fontoskodva megpróbált kitűnni a nála jó 10-15 centivel magasabb diákok közül. Ha utóbbi mégsem jött neki össze, a csapat szemforgató morgása előbb-utóbb hírül vitte, hogy itt bizony angolóra kezdődik, és bármennyire is igyekeztünk ellenállni a tudásnak, a tanárnő minden alkalommal lelkesebben pattogott végig a folyosókon.

– Jóóóóó napot maguknak is – hangzott azon az októberi napon éles, kissé akcentussal vegyített köszönése, miután mi szó nélkül bemasíroztunk. Barátnőimmel ezúttal is siettünk, hogy valahol a terem végében találjunk helyet, ahol én rajzolhatok, Bianka német leckét írhat, Juli meg zenét hallgathat. A terv általában sikerült, így aztán az elkövetkező 20 perc elegánsan ki is esett az órából, csak arra eszméltem fel, hogy Klárika villámgyorsan és kréta-nyikorgatva körmölni kezd valamit a táblára.

– Ki a kedvenc sportolód? – fordította le. – Erről beszélünk ma, és erről fogtok nekem otthon egy írásos, színes képekkel tarkított, cuki kis összefoglalót írni angoluuuuul!

– Anyám borogass, mi a fenét reggelizett ez a nő? – fintorogtam. Juli egykedvűen megvonta a vállát.

– Ahogy nézem, sportszeletet!

Közben a tanárnő végigjárta az osztályt és mindenkit kivallatott. Mondanom sem kell, hatttalmas angol tudás kellett hozzá, hogy kitaláljon az ember valami sportoló nevet, meg azt, hogy a tag milyen sportot űz, de hát mindegy.

– Na, lányok, ti jöttök! – rikácsolta vékony hangon a drágaság, elérve azt a hatást, hogy mind a hárman összerezzenjünk. De hogy’ a fenébe ért ide ilyen hamar?

– Julianna, please! You’re the next.

Juli vigyorogva odavetette az első nevet, ami eszébe jutott: Puskás Ferenc. Naná. Gratulálunk, hangszórót nyert! Klárika büszke bólogatása garantálta, hogy őt ma már nem zaklatja többet. Aztán Bianka jött, aki szokás szerint, lányos zavarában a legegyszerűbb angol kérdésre is képes volt németül válaszolni, de végül mégis kinyökögte, hogy: Nadal! Klárika szinte kisimult.

– Oh, yes! Én is imádom Nadalt! – mondta csillogó, barna szemekkel. Eztán egyből én kerültem a középpontba.

– Aaaaand, erm… Diana?

Nagyot sóhajtva néztem rá. Már beletörődtem, hogy sose fogja megjegyezni a nevemet.

– Dorina… még mindig Dorina.

– Majdnem ugyanaz! Can you tell me?

– Ó, de szeretlek, izé… My favourite sportheroe is… őőőőőő: Evan Lysacek! – Azonban furcsa módon a várt hatás elmaradt. A tanárnő csak nagyokat pislogott rám.

– Hogy micsoda? Nem értettem pontosan.

Nekirugaszkodtam megint, és kissé lassabban eltagoltam neki, hogy: Júúúen Lááááj-zááá-csekk!

Erre rémült bámészkodás volt a válasz.

– Téged látott már orvos a mai napon, vagy ez az artikulálatlan gügyögés örökletes dolog?

A csoport egy része a padra borult a röhögéstől, de láttam Klárikán, hogy ő ezt most halál komolyan gondolja.

– Tanárnő? Megnyugodhat, semmi bajom, ez a srác neve akart lenni – világosítottam fel, mire kissé felvidult.

– Jaaaah, akkor rendben. És mit kell tudni erről a Lájza-hekkről?

– Totál reménytelen…

– Hogy micsoda?

– Öh, úgy értem, ő jégtáncos, tudja, icedancer!

– Tudom, mit jelent! – fonta össze a karját sértődötten. – És még? Van partnere? Vaaagy egyedül van?

– Már, úgy érti, szingli?

– Dehogyis! Egyedül táncol, vagy párban?

– Ja, egyedül, alone – feleltem unottan.

– Hm… és hogy’ néz ki?! – hangzott a következő kérdés.

– Hát, a haja fekete… vagyis, he has got black hair and..

– Jó és honnét származik? Orosz?

– Nem… izé, NO! He’s from America.

– Milyen ééérdekes! Eredetileg is amerikai nemzetiségű? Milyen magas? A testalkata? Kicsit konkretizáljuk már. Házas? Gyerekek?

Az arcomra kiült az a sorozatgyilkos kifejezés, amit általában akkor veszek föl, ha szavak nélkül akarom kifejezni a kérdést: Most szívatsz, basszus? Erre az osztályon is végigsöpört egy kisebb hullám. Klárika persze nem értette, mi olyan vicces ezen. Még akkor sem vette a lapot, amikor a tekintetem totális ‘facepalm’ kifejezéssé avanzsált, és magától értetődőn sorolni kezdtem, hogy:

– Nem, eredetileg valójában klingoni, némi cylon, goauld és jedi beütéssel, de ezt titkolja. A testalkata amúgy megtévesztő, mert bár mindenki számára logikus lenne, hogy egy jégtáncos, ugyebár sportos, fürge és edzett, de a Tanárnő remekül ráérzett erre az elképesztő anomáliára, mert igazából el van hízva, de a flitterek meg a korcsolya optikailag karcsúsítanak, ha jéggel és zenével kombinálják. Na, mármost, mivel a származása nem földi eredetű, így a vércsoportja sajnos nem azonosítható, és nem is kombinálható az emberekével, ráadásul a dns minta kinyerése, s alkalmazása más humanoid egyedeken reprodukció céljából sajnos úgyszintén nem kivitelezhető. Ennélfogva evidens, hogy a családalapítás komoly dilemmát okozhat, vagyis legjobb tudomásom szerint nincs felesége és gyereke sem. Ha már itt tartunk: a házi dolgozat csak a mi galaxisunk sportolóira terjed ki? Vagy kivételes esetben választható egyéb csillagrendszer? Mert tudja, ez kissé speciális eset, én mégis ragaszkodnék a választásomhoz. Természetesen tudom, hogy ez angolóra, de azt hiszem, nehézségekbe ütköznék a fordításban, így most mindenképp a Tanárnő segítségét kell kérnem, hogy az előbbiek értelmet nyerjenek angol nyelven is. Apropó: Hogyan van angolul a klingoni? Vagy az, hogy anomália, vagy a… Ó! Tanárnő, kérem, hová megy? Most miért hagy itt? Hé! Még nem válaszolt minden kérdésemre! Most akkor hogyan írjam meg a beadandómat? Angol legyen klingoni dialektusban vagy inkább fordítva? HÉÉÉ! TANÁRNŐŐŐŐ?!!!!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

4 × 2 =

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>