Üdvözöllek, halandó!

A nevem D. Darkfield, és csapdába estem a saját őrült világomban.

A szerelem gyümölcse

Mmmm… édes. Az édesnél is édesebb. A kezemben tartom és ízlelem a szerelem részegítő gyümölcsét. Olyan puha és meleg, ahogy hozzáér az ajkaimhoz. Szomjazom az ízét. Milyen finom! Beleharapok, és érzem, ahogy a rúzs vöröse és a gyümölcs leve összekeveredik, és kibuggyan a szám szélén, aztán vékony, piros patakocskában végigcsókolja az állam, végül tovább vándorol, lefelé a nyakamon… A szemeim kéjesen lecsukódnak, majd újra és újra megkóstolom a szerelem gyümölcsét. A nyelvem hegye türelmetlenül vár a csoda minden apró cseppjére. A folyékony gyönyör bizsergeti a torkom. Nem elég! Kétségbeesetten akarom! Harapnom kell belőle! Az édes, tiltott, bíborvörös varázslatból… S ezúttal utoljára is belemélyesztem a fogaim. Ó, igen! Előbb puha és lédús, majd szinte elolvad a számban. Finoman megszívom az ajkaimat, hogy egyetlen csepp se vesszen kárba. Ujjaimról lassan iszom fel a bűnre csábító nektárt, s a szemem is kinyitom végre. A gyümölcs illata áthatja a félhomályba borult szoba levegőjét. Rajtad is érzem. Belőled is árad, és érezlek téged is, hiszen itt fekszel mellettem. Néma vagy. Ajkadra most ráforrtak a szavak. Nem mozdulsz percek óta.

Szerelmesen megsimítom csupasz, izmos tested. Ó, milyen tökéletes volnál. Ha élnél még, s ha a mellkasod helyén nem tátongana az a csúnya, fekete űr. A tekintetem a tekinteted keresi. De miért nézel ilyen vádlón? Tán túlzottan mohó voltam? Hisz te mondtad, hogy örökre nekem adod a szíved.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

3 × kettő =

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>