Üdvözöllek, halandó!

A nevem D. Darkfield, és csapdába estem a saját őrült világomban.

Mese habbal III.

Harmadik fejezet, amelyben kiderül, hogy szinte senki sem normális

A jó öreg Notre Gnome alig ütötte el a délután két órát Fairy Dale városkájának közepén, amikor az első lovas hintók már befordultak Madame Closette Blanche elképesztően elegáns kastélya elé. A hatalmas épület magányosan trónolt az erdő szélén. Még a vattacukorszőrű kandis-juhok is édesebb vidékre repültek, miután a Vasorrú banya vércukorszintje bemondta az unalmast, és már senki sem tudta őket megetetni cirákmézzel vagy tejszínbabbal.

A mesehősök szép sorjában érkeztek egymás után, és álltak le csoportosan szelfizni a kastély előtti vörös szőnyegen, amíg a pingvinek a welcome drinkeket szolgálták fel. Hófehér és Csipkerózsa boldogan illegették magukat a csinos hercegek oldalán. A hét dolgos törpe ezzel szemben olyan életkedvvel masírozott, mintha egy gyászmenet eltévedt tagjai volnának. Hamarosan befutott a gonosz mostoha, valamint Jancsika és Jules is, majd Pappa Gepetto és P!nokkioh. Csakhogy meglepetésükre, a sor nem ért véget. Hangos vijjogás, sistergés, és rázkódás közepette egy árnyék terült szét a füvön, amin végül nem más landolt, mint a Mikulás antigravitációs, sugármeghajtású, alakítható utastérrel felszerelt, robotpilótás szuperszánja! Az öreg Miku nem is egyedül jött, mivel ott ült mellette az egészen megfiatalodott Holle anyó. Az ajándékgyáros lesegítette kedvesét a szánról, és mosolyogva üdvözölte a többieket.

– Hohohohó! Kiket látnak vén szemeim? Csak nem? Pintyőke, Angyalbögyörő, a hét kis kukta és a szivárványpóni család?

A mesehősök arcára ráfagyott a hirtelenjött mosoly, s váltottak egymás között egy „ez tök kettyós”-pillantást.

Mikulás megtörölte és elhajította a szemüvegét.

– Ó, bocsánat, srácok! Mindig elfelejtem, hogy őket már évekkel ezelőtt felfalta tévedésből a tizenöt fejű, óriás pillangó. Na de, hadd halljuk! Titeket is meghívtak a partira?

– Naná, nem úsztuk meg, és ezek szerint ti sem. Csak ennénk már végre! – nyelt nagyot Doktor Tudor, azzal felhajtotta a kupicányi üdvözlő italt.

– Bizony, ez az út alaposan kifárasztott minket is. No, de kik jöttek még el az estélyre? – tudakolta Holle anyó. Alig tette fel a kérdést, keserves sírás hangját sodorta feléjük a szél. A kastély udvarán egy alacsony, sötétszürke alak totyogott végig, fekete ruhában.

– Szentséges Grimm, ő is itt van?

– Jajj, anyám, milyen csúnya!

A csapat lélegzetvisszafojtva figyelte a szomorúan ballagó teremtést, akinek arcát többrétegnyi géz fedte. Csak nagy szemei és a csőre látszottak ki alóla.

– A rút kiskacsa… – lehelte Jules, miközben szánakozva nézte.

– Szegénykém. Megint nem sikerült az arcműtétje, és azért ilyen tök depis – suttogta Hófehér.

– Fogadok, engem fog zaklatni, hogy adjam meg a dokim számát – sóhajtotta a gonosz királynő. Nem sok idejük maradt sajnálni a bekötözött kacsafiút. Az erdő felől eszeveszett ordítás kíséretében belovagolt egy csuklyás alak, majd leugrott a lóról, és csatakiáltást hallatott.

– ÁJN-CVÁJ-POLICÁJ, HÓD VAGYOK A SZAMURÁJ!

– Eeez meg ki a frász? – Vidorka szemei elkerekedtek.

– Csak Robin… – hagyta meg a Mikulás. – …egykori visszaeső kleptomániás a szentem. Az volt a rögeszméje, hogy a gazdagoktól rabolt, és a zsákmányt összegyűjtötte egy szemétdombon, aminek ő a királya. Azóta megtért, és a pengefogú szamurájhódok farmján él…

– Milyen Robin? Csak nem a tolvajok fejedelme? – nézett rá a törpe. – Mit keres nálunk ez a ’servúdi’?

– Az elvonó után új életet kezdett, aztán ide költözött – mondta Holle anyó. – De már régóta jól viselkedik, idén megérdemli az ajándékot is. A neve pedig most már hivatalosan Robin Hód.

A kastély kristállyal ékesített kapui ugyanebben a pillanatban tárultak fel. A vendégek kíváncsian figyelték, mi történik. A homályból egy kecses női alak bukkant elő, majd megállt a márványlépcsők tetején. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy ő az a bizonyos Madame Closette Blanche. A nő combig felsliccelt, fekete estélyit viselt, ami dekoltázsban olyan látványt nyújtott, mintha a gazdája lenyelt volna két XXL-es görögdinnyét. Jégszőke haját csak lazán kisimította a nyakából. Kezében vékony cigarillót tartott, amit előbb bíborra mázolt ajkaihoz emelt, s csak azután szólalt meg.

– Ooh lala! Üdvözöljetek, imádott, hűséges hódolóim! Olyan jó nektek, hogy itt lehettek! Na, ne álljatok ott, nem osztok autogramot, de most már bulikázzunk végre! Befelé mindenki! – A Madame lecsapott egy arra járó pingvinre, majd sebtiben ledöntött 4-5 welcome drinket.

A mesehősök és egyéb vendégek követték a dúsgazdag hölgyeményt nem épp visszafogott otthonába, aminek előbb masnikkal, lufikkal meg konfettivel túlcicomázott előcsarnokát csodálhatták meg. A népes csapat lesokkolva gyökeret eresztett az első meglepetéstől.

– Szép, ugye, édeskéim? Ez a hall, amott a táncparkett, és a szalonban fogunk vacsorázni! – sorolta a Madame. – Ha kell valami, csak csettintsetek a pingvineknek. Van kérdés?

A mesehősök tétováztak egy másodpercig, de aztán a gonosz mostohával kezdve elindult a kérdésáradat.

– Az a fehérarany keretes tükör eladó?

– A kandalló rénszarvas-barát?

– Brühühűű, miért vagyok ilyen csúnya?

– Megadod a stylistod számát?

A Madame trillázva felkacagott, és a törpékhez lépett.

– Csak szép sorjában, ezek a fiúkák szóhoz sem jutottak még – lehajolt a hét kisemberhez, aminek hatására hét szempár dülledt ki varázsütésre.

– Öhm… – Morgolódó rettentően koncentrált, hogy sikerüljön tartania a szemkontaktust. – Izé… hogy szólíthatom?

– Asszonyomnak, bogárkám.

A törpe nyelt egy nagyot.

– É-és… a másikat?

Comments

  1. Öregember

    Igaz, hogy nem az én stílusom az írás, meg a mesehősök, és a fárasztó poénok, de meg nem tudnám mondani, hogy ennek ellenére hányszor nevettem el magam ezen az íráson! :) Itt-ott még lenne néhány kiegészíteni való információ (mondjuk dinnye téren 3:) ), de azért így is egész élvezhető lett. Várom a következő részt! Most már rendesen kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből. Sokat kell még aludni?

    • D. Darkfield

      Szia, köszönöm! Jó, hogy itt jártál, és örülök, ha tudtál nevetni rajta. Ha csak “egész élvezhető”, az nekem még nem elég :) A dinnyéket fejtsd ki, hogy milyen kiegészítésre vágysz :)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

19 − tizenegy =

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>